A tervezési feladat alanya egy szebb időket is látott, 1983-ban épült elegáns neoreneszánsz lakóház, melynek tervezője Felföldy Dániel építőmester. Eredeti tervei ma is fellelhetőek Budapest Főváros Levéltárában. Az épület a Döbrentei utca és a Duna közötti történeti házsor részét képezi. A helyzetéhez méltón gyönyörű lépcsőházzal, burkolatokkal, finom belsőépítészeti részletekkel látták el.

Homlokzata visszafogott, szigorú, de elegáns, az északi sarokrizaliton hangsúlyos erkélykompozícióval, a dunai főhomlokzaton középrizalittal. A háború előtt ezen rizalit koronázásaként klasszikus ballusztersor díszítette a tetőt és zárta le a homlokzatot.

Az épület eredetileg a földszinten 1 nagyméretű a három emeleten 2-2 további lakással épült, melyeket a hátsó csigalépcső felől cselédbejáratokkal láttak el. A földszinten házmesteri lakás és a Döbrentei utca felé üzletek, a pincében pedig raktárak épületek. Ez a nagyvonalú alapszerkesztés a lakások felosztásával sajnos megszűnt; jelenleg 22 lakás található az épületben. A többszöri átépítések, leválasztások eredményeként és a 40-es években épült felvonó beillesztésével az eredetileg közösségi ill. fedett-nyitott terek bezárultak, finom részleteiket, nagyvonalúságukat jórészt elvesztették.

A külső homlokzatokon kisebb változások történtek az eltelt évszázadban; a háborús sérülések mellett az egyik dunai erkélyt kellett elbontani statikai okokból, illetve a balluszteres mellvédeket több helyütt tömörre cserélték. A homlokzati párkányok is „elkoptak” a renoválások során. Szerencsére a sarokerkély míves kő szerkezetei teljes szépségükben megmaradtak. Viszonylagos épségben vannak a terazzo és műkő burkolatok a padlókon, illetve a belső lépcsőház. A felújítás során nem állították helyre a háború előtti felépítményeket.

Az egész épületet fedő tetőstruktúra apró mozdulatokkal operál, finom hullámzásával mesterséges tájat képez. Kerüljük az additív felépítményeket, a forma egységén belül kezeljük a különböző bevilágítási, megnyitási igényeket.

A struktúra egységes burkolatot kap, a tetejét is belakjuk, a kémények jellegzetes faltestekként formálódnak; térképző elemként és gépészeti felépítményekként is használjuk őket. A felület látható fő töréspontja, a korábbi tetőgerinc magasságába került. A felület burkolata a városban oly jellemző érett, besötétedett cserép színéhez hasonló sötét oxidálással passzivált rézlemez , illetve a teraszokon azonos színű kompozit fa teraszburkolat.

A bővítmény alaprajzi értelemben szigorúan a párkány és a mellvédfal kontúrjain belül marad. Visszahúzásával és felnyitásaival körben biztosítja a lakások nagyvonalú bevilágítását, teraszkapcsolatát.

A tetőszerkezetet ott nyitjuk, emeljük fel, ahol a funkció, vagy az épület hangsúlyai azt megkívánják. A finom hullámzás az utcaszintről alig érzékelhető, a távoli nézőpontból pedig beleolvad a szomszédos tetőformák izgalmas kavalkádjába.