Pestszentimre központi részen található meglévő közösségi ház és szolgáltató épület felújítására 2011-ben írt ki az önkormányzat tervpályázatot. A pályázat célja kettős volt, egyrészt az erősen lepusztult épületek felújítása, másrészt a kerület központjának rendezése.
A terület inkább egy forgalmi csomópontként ékelődik a családi házas beépítési szövetbe a Nemes és a Vasút utca sarkán kialakult kereskedelmi-, kulturális- és szolgáltató épületegyüttessel együtt.

Közvetlenül a két utca kereszteződésénél található a racionális szerkesztésű szolgáltatóház. Az itt érdekes kitérőt tevő Vasút utca egyenesen a Nemes utcai frontra vezet rá. Emiatt az épület gyakorlatilag az utcasarki pozíció helyett hirtelen térbe kerül. Ennek az elvárásnak azonban nem tud megfelelni. Az épület erősen lelakott, eredeti szerkesztése nyomokban még fellelhető.
A közösségi ház a szolgáltató épület mögött vasút utcai homlokzatával próbál megjelenni a kiabáló kavalkádban. A kísérlet a furcsa aszimmetrikus magastető formája és mérete miatt nem teljesen sikertelen. Ez az épület szintén elhasználódott, belső térrendszerén érződik a többszöri átalakítás és az, hogy nem a használók igényeinek megfelelően lett kialakítva. 22 év alatt gyakorlatilag menthetetlenül elavult mind műszakilag, mind szellemileg.

A tervezés során alapvető elv volt, hogy a két meglévő épületet megtisztítsuk a sallangoktól, a szükségtelen elemektől, illetve kerüljük a fölösleges bontásokat és a túlzott átépítést.
A szolgáltató ház némi homlokzati rendezéssel, belső válaszfal-átszervezéssel jól alakíthatónak bizonyult. A pályázatban a közösségi ház fő szerkezeti elemeit is megtartottuk, így a vasbeton és falazott szerkezetek nagy részét, és a csarnokszerkezet főbb elemeit. Néhány főfal és födémszakasz, illetve a nagycsarnok teteje került csak elbontásra.

Célunk az összevont telken a két épület szerkesztését felhasználva egy határozottan összefogott új szövetek létrehozása volt, amely folytonosan kitölti a rendelkezésre álló területet. A tervezett ház mindkét meglévő épületből örökölt elemeket, de a végeredmény egy új egységes épület lett. A beépítés a környező telkek inverze. A telek 85 %-át lefedő épületben „szabadon álló” átriumos kertek alakultak ki, melyek sokban gazdagították a használhatóságot. Az udvaron meglévő fák megmaradtak, melléjük továbbiakat terveztünk az utcai fasor visszaállításával együtt.
Az épület határozottan középületként jelent meg, a sarok-térlezáró pozíciónak megfelelő hangsúllyal és erővel. A méretéből adódóan ügyelve arra, hogy megfelelően bontott, összetett térplasztika legyen, ne robbantsa a környező léptéket.