Az urbánus környezetet sokszor szinte észrevétlenül a különféle átalakulások következtében ott maradt használaton kívüli mikrostruktúrák is terhelik, melyek jellegzetes mintázatai többnyire elszórtan jelennek meg egy adott területen pontszerű probléma gócokat generálva. Ezek lehetnek a közlekedés átalakításából származó felaprózódott, önmagukban használhatatlan közterület darabkák, idejét múlt infrastrukturális elemek, vagy egy adott korra jellemző, de mára elavult ismétlődő épületstruktúrák. Ezek városi környezetre gyakorolt negatív hatása a lépték, az elszórtság, és a tulajdoni viszonyok miatt sokszor probléma szintjén is nehezen megfogható. Ebbe a problémakörbe tartoznak a budai dombvidéken szinte mindenhol megjelenő támfalgarázsok is, melyek nagyrészt méretükből adódóan mára elvesztették funkcionalitásukat. Többségükben üresek, vagy raktározási funkciót töltenek be ezek az utcára néző zárt helyiségek.

A ’60-as években intenzíven megindult városiasodás Budapest II. kerületének Középső Dombvidékére is erősen hatással volt. A korábban gyümölcsöskertek által tarkított vidéket a magántulajdonba került egybefüggő telektestek feldarabolódása jellemzi a mai napig. A nyeles telkek, szolgalmi utak mentén megjelenő társasházas, családi házas kiépülés a ’90-es évekre kulminált. A kor jellemző városi szemlélete a gépjárművet helyezte a köztérhasználat középpontjába, melynek hatását ma is érezzük. Az ideológia számos problémát vetett fel, többek között a gépkocsik tárolását. Buda domborzati viszonyai miatt az autók fedett elhelyezésére a sorgarázsokban találtak választ, mely helytakarékosan az akkori gépjármű méretekre volt tervezve. A gyors kiépülés, gyors avulást eredményezett, mivel ezek a garázsok többségében már nem tudják befogadni a mai autókat.

A garázssorok homlokzata a köztér felől halott térfalként jelenik meg a városszövetben, és a hozzájuk vezető felhajtók miatt megszűnt járdaszakaszok pedig szakadásokat hoznak létre a gyalogosan közlekedők számára az infrastruktúrában. A funkciójukat vesztett, sok esetben használaton kívüli térsorok egyfajta gazdátlannak tűnő, identitásukat vesztett „Nem-helyekként”(Marc Augé) jelennek meg elszórtan a budai dombvidéken.

Helyenként csak látványuk lehangoló, máshol pedig kihasználatlanságuk, vagy a egyéb lehetőség híján a bennük rövidebb-hosszabb távra megtelepedő funkciók (dohánybolt, italbolt, kocsma) vetnek fel a közbiztonságra is kiható problémákat. Mindeközben a nagy gyorsasággal kiépült kertvárosias településrészeken nagyrészt hiányoznak azok az alközpontok, találkozási pontok melyek a városi térstruktúra elengedhetetlen részei. A forgalmasabb részeken a garázssorokban spontán kialakuló üzletsorok jelentenek egyfajta, ebben a formában nem feltétlenül kívánatos pótlékot.

A 2023-as Köztéri kortárs művészeti pályázati felhívás kapcsán tettük fel magunknak a kérdést, hogy mi lehet ezeknek a helyeknek a jövője, hogyan tudnánk ezeket a mára jellemzően lepusztult városi mikrostruktúrákat hasznosítani, illetve hogy hogyan lehet ezt a marginálisnak tűnő kérdéskört egyáltalán egy szélesebb helyi társadalmi diskurzus szintjére emelni, és az általuk generált problémákra megoldást keresni. Ezen keresztül az itt lakókkal a lakókörnyezetükről közösen gondolkozni, és az épített környezet iránti elköteleződést erősíteni.  Célunk a pályázat során első körben a figyelemfelhívás, nem pedig a konkrét építészeti válaszok megtalálása volt, hosszú távon pedig egy olyan metódus kidolgozása, amely alkalmas a különböző szereplők (önkormányzat, lakosok, társasházak, civil szervezetek, környező intézmények) közötti hasonló problémákról való közös gondolkozás, megoldás keresés beindítására.

A biennálé lehetséges helyszíneiként olyan garázssorokat kerestünk, melyek egymástól nem helyezkednek el túl nagy távolságra, a gyalogosan bejárható 15 perces távolságon belül vannak egymástól. Térbeli elhelyezkedésükből, valamint közvetlen épített környezetükből adódóan viszont más és más megközelítési lehetőséget biztosítanak a téma tekintetében, kisebb-nagyobb lakóközösségekhez tartoznak, vagy önkormányzati tulajdonban vannak. A kiállítást mindenféleképpen ezek egyikében szerettük volna kialakítani. Koncepciónkat a közvetlen tapasztalásra, és a közösségi- és az „ellenkulturális hatásra” építő művészeti élményekre szerettük volna alapozni. A „Nem – Garázs” elnevezés, vagy inkább hívószó a „nem-hely” és „garázs” szavak szójátékából adódott.

A kiállítás direkt helyszíne végül az önkormányzati tulajdonban lévő nagyrészt kihasználatlan Branyiszkó utcai garázssor lett, de tartalmilag azt a helyhez kötetlenséget szeretné bemutatni, ami a „nem-hely” jelenség identitásnélküliségére, jellegtelenségére utal. Lényegét tekintve bárhol lehetne, bármelyik garázssorban elhelyezhettük volna a budai régióban. Építészeti koncepciónkat a „fiók analógia” adta. Mint szekrényből kihúzott fiók kerültek elhelyezésre a „Nem-Garázs” installációi. Az installációs keretek meghatározásánál előképként szolgált a garázsok egymás melletti monotonitása, mely olyan, mint egy végtelen filmszalag, ami végig fut az idő kerekén.

A helyszín 18 darab garázsára, mint egybefüggő kiállítási helyszínre tekintettünk, célunk volt „halott térfal” jellegének megbontása, a lehetőségekhez mérten, minél több helyiség random megnyitása.  A hívószavakhoz kapcsolódóan 5 garázsra esett a választás, a maradék 13 pedig marad csukott állapotban. A garázsokba egy kivétellel kiállítási installáció kerül, a fennmaradó egy pedig kiegészítő térként funkcionálna. A kiállítás a garázsokat lezáró paravánokon keresztül bekukucskálva tekinthető meg a nap bármely szakában, a terek a beszélgetések, közös alkotások idejére nyílnak csak meg. A kiállítás tematikája a Volt – Van – Lesz hívószavak mentén igyekszik feltérképezni a terület átalakulást kitekintve a lehetséges jövőbeni alternatívákra. A minimális elemkészlettel dolgozó pop-up installáció a tervezést megelőző kutatómunka, az előzetes beszélgetések a társasházak közös képviselőivel, a környező iskolák vezetőivel és a gimnazisták kérdőíves megkeresése által nyerte el formáját és telt meg tartalommal. Igyekeztünk minden olyan szempontot figyelembe venni, minden olyan lehetőségnek platformot találni a kiállításon belül, ami a beszélgetések során felmerült.

A „VOLT” helytörténetet bemutató garázs a bevezetőben tárgyalt kiskertes közösségek megszűnését, az egykoron itt létezett gyümölcsösöket, egybefüggő telektesteket eleveníti meg. Ezt az idilli állapotot szerettük volna valamelyest kontrasztba állítani a maival. A mennyezetről függesztett archív fotók a közvetlen, valamint a tágabb helyszínt ábrázolják, így idézve meg a környék régmúlt hangulatát. Az egyes képek irányítottan, a helyiséget lezáró paravánra vágott betekintő nyílásokon keresztül tekinthetőek meg. A nyílások mellet a fotók készítési éve szerepel csak. A képinstalláció alatt a falaktól eltartva a korábbi szőlőket, kiskerteket megidéző földrézsű kerül, ami a látványon túl a nedves termőföld jellegzetes illatát csempészi a helyszínre. A szomszéd garázsba a kiállítás idejére kölcsönzött Kispolszki költözik, melynek ajtaja az események alkalmával nyílik fel.

A „NEM-GARÁZS” tere a kiállítás központi eleme, ez a közterület felé megnyújtott terasszal bővített helyiség biztosít hátteret a megrendezésre kerülő eseményeknek. A garázs belső hátfalán Szigethy Anna „Garázssorok esztétikája”című fotósorozata kerül kiállításra, mely mind a négy választott helyszínt bemutatja. A közterület felé nyújtózkodó dobogó, amely végén felkiáltójelként jelenik meg a multifunkcionális fal, ami elölről a kiállítás arca, hátulról vetítőfal, oldalról pedig a információs szóróanyagok helyezhetőek el benne.

Az itt megtartott eseményekkel (kiállítás, kerekasztal beszélgetések, városi séták kiinduló és végpontja), a fókuszt a „VAN” állapotra, a jelenre, a „jelenlétre” és a megélt közösségi élményekre szeretnénk irányítani. A dobogót szabadon elhelyezhető mobil bútorokkal, székekkel, babzsákokkal, szőnyegekkel lehet berendezni. A Nem-Garázs! kiállítótere melletti üres garázs a rendezvényhelyszín kiszolgálótereként működne.

Az utolsó megnyitott „LESZ” elnevezésű garázsban egy kreatív alkotó műhelyt alakítunk ki, ahol lehetőség van a garázsok jövőjével kapcsolatosan alkotómunkával egybekötött közös gondolkozásra, és az ötletek rögzítésére a két oldalsó falon. Itt lehet gyűjteni a lehetséges jövőképeket. A projektben résztvevő iskolák diákjai, vezetett tematika mentén a garázs hátsó falára helyezett festővásznon a fal teljes méretében egy festményt készítenek el, festőművész segítségével. A kép készítés közben szintén folyamatosan megtekinthető a kukucskáló nyílásokon keresztül.