A tiszadobi Andrássy-kastély, a hazai historizáló építészet egyik legkarakteresebb alkotása, amelyet 1880 és 1885 között idősebb Andrássy Gyula gróf építtetett Meinig Artúr tervei alapján. A magyar reformkor meghatározó politikusának halála után (1890) az épület berendezése fiára, Ifj. Andrássy Gyulára maradt, aki a pazar belső mellé különleges parkot is álmodott a kastély köré.

Az eredeti formájában fennmaradt falépcső, a francia stílusú, látványos hímzéses parter kert, a Rippl-Rónai ebédlő faborítása és festmény szerű üvegablakai teszik az ország egyik legizgalmasabb kastélyává a tiszadobit. A ház a 2000-es évek végén nagyobb volumenű felújításon esett át, azonban az akkor tervezett funkciók nem nyerték el végleges formájukat.

Az általunk tervezett felújítás során egy állandó kiállítás költözött volna a kastély főbb tereibe, amely az Andrássy családot és a kastély történetét mutatja be, a szocializmus idejében itt elhelyezett Gyermekváros történetével együtt. A kiállításban az interaktív installációs elemek mellett enteriőrök, illetve enteriőr részletek is helyet kaptak. Ehhez kapcsolódóan az érintett helyiségek ráncfelvarráson estek át, a kiállítás azonban nem ezen tervek alapján valósult meg.

Koncepciónkkal szerettük volna ezekben a helyiségekben megteremteni az egykori miliőt, ahhoz közelíteni anyagok, színek, fények, térkapcsolatok tekintetében. Számos eredeti műtárgy, került vissza a kastély falai közé, azonban ez csak töredéke az egykori gazdag berendezésnek. A  terek korabeli intenzív bútorozását megidézendő, a korabeli darabokat kiegészítő, a tereket narráló installációs elemekkel egészítettük ki.

Tervünkben a kiállítás installatív „vázát” egy könnyed, variábilis fém struktúra adta, amely műtárgyakat, növény installációkat, IT eszközöket, tér a térben zónákat foglalt magába és egyben a látogatót vezető rendszerbe.

A történeti formájukban fennmaradt, vagy rekonstruálható, izgalmasabb belsőépítészeti karakterrel bíró terekben visszafogottabban, míg a kevésbé karakteres általános térsorban intenzívebben jelent meg ez a struktúra, sokszor a meglévő tereket újra értelmezve, önálló tereket alkotva maga körül.

A lépcsőházból közvetlenül nyíló lovagteremben kapott helyet a recepció, mint a kiállítás kiinduló pontja, az átellenes sarokban pedig a bisztró kiszolgálópultja, ahová a tárlat megtekintése után érkezünk. A nagyvonalú, elegáns térben a két végpont közé helyezett asztalok és pihenő kanapék egy sűrű, élettel teli kortárs elemekkel fűszerezett enteriőrt alkottak. A tervezett funkció a történeti térsort szinte eredeti formájában megtartva lakta be az épület fő szintjét kiemelve az épületnek egyedi karaktert adó összművészeti szempontból is értékes belsőépítészeti elemeket.