Balatonfüred, a Balaton part egyik legrégebbi történelmi üdülőhelye. Több évszázadot és generációt átívelő múltjával a vízparti turizmus és szellemi feltöltődés első jelesebb hazai színtereként szolgált. A település nyújtotta sokrétű kínálat a múlt évszázad hajnalától meghatározó jelentőséggel bírt a hazai turizmus piacán, olyan kiemelkedő személyiségek, események ideiglenes otthonaként, pihenő vagy gyógyuló helyként szolgált, akik társadalom és kultúraformáló szerepe sem elhanyagolható. Számos ránk maradt művészeti, építészeti alkotás, társasági esemény vagy gasztronómiai hagyomány bizonyítja korszakalkotó szerepét. Ezt a sokszínűséget, pezsgő kulturális életet szerettük volna megidézni installatív módon az Esterházy-„kastélyfogadó” falai között.

Maga a kastély létét is a füredi savanyúvíz jótékony hatását felismerő, gyógyulni vágyó tehetős főurak megjelenésének köszönheti. A XVI. században a területet birtokló tihanyi bencés szerzetesek a kor lehetőségeihez mérten kielemezték a füredi savanyúvizet, és egészségre gyakorolt gyógyító hatását megállapítva kezdetleges fürdőházakat és vendéglátóipari egységeket telepítettek a forrás közelébe.

A víz híre a korabeli viszonyok mellett is gyorsan terjedt. Fülébe jutott többek között Esterházy Kázmér kancellárnak is, aki ezen felbuzdulva rokona, Esterházy Károly váci, majd egri püspök pápa-ugodi-devecseri uradalmán építette fel a mai kastély földszintes elődjét. Az épület többszörös átépítés és bővítés után nyerte el mai formáját. A 2024-ben átadott, MCXVI Építészműterem által tervezett felújítás és bővítés során az együttes egy kortárs fogadótérrel egészült ki, ahonnan a tárlat is indul.

Az állandó kiállítás tematikája Balatonfüred pezsgő reformkori társadalmi életének és a XIX. század elei nemesség kikapcsolódási szokásainak interaktív bemutatására épül. Az élményalapú, nem tárgyközpontú kiállítási tematika a Balaton-part és Balatonfüred szellemi öröksége, a korabeli „életérzés” megelevenítésére fókuszál. A tárlat két vezérfonal mentén épül fel: az itt megfordult művészek, költők, festők, színészek és meghatározó személyiségek alkotásain keresztül mutatjuk be a település korabeli arculatát; animációkkal és a bemutatás attraktivitását növelő technikai megoldásokkal elevenedik meg az egykori nemesség nyári szórakozásának színes kavalkádja.

A turizmus fellendülésének eredménye, hogy a településen egyre több szálláshelyre volt igény. Az első kiállítótérben mutatjuk be a környéken létrejövő kvártélyokat, azok fejlődésének történetét és az ott megszálló hírességeket. A jegyvásárlásnál kapott belépőn szerepelő szálláshely neve alapján itt tudható meg, hogy az hol helyezkedett el, mennyibe került annak idején és összehasonlításképpen ez a díj mennyit ér manapság. Megismerkedhetünk a látogatók kényelmén ügyködő személyzettel is, szobabelsőkbe kukkanthatunk be, és képet kapunk a város egykori társadalmának felépítéséről.

A füredi szállások elfoglalása után a látogatók Écsy László fürdőigazgató hivatali szobájában taláják magukat, aki 50 éven át irányította a fürdőtelepet. Az iroda a Füredre érkező vendégek egyik megkerülhetetlen állomása volt, hiszen részben itt válthattak jegyet a különféle szolgáltatásokra, itt válthatták ki fürdőjegyeiket, itt jegyezték be magukat a vendégnévsorokba. A teremben megtalálható minden, ami egy irodához szükségeltetik – egy szigorú asztal, két oldalán székekkel, térképfal, beosztottak táblája és a kedélyesebb hangvételű beszélgetések „sarka”. Képet kapunk fürdőhelyi személyzet hierarchiájáról, az íróasztal fölé lógatott jegyeken a szolgáltatások mátrixát idézzük meg, valamint megismerhetjük a gyógyfürdő tulajdonosait.

A növekvő turizmus előzménye és egyben következménye is, hogy a balatoni infrastruktúra komoly fejlődésen ment keresztül ebben a korszakban. Ennek főbb elemei a vasút és a vízi közlekedés. A kiállítótér témája a hajózás, a helyiség közepén a Kisfaludy gőzhajó makettje vitrines posztamensen látható, aminek fiókjaiban alaprajzok, tervek és egyéb dokumentumok nézhetők meg. Egy másik installáción a látogató a kormánykerék tekerésével tudhatja meg a gőzhajó útvonalát, annak hosszát és egyéb érdekességeket, amik a szemközti falon vetítve jelennek meg. A balatoni hajógyártással külön installáció foglalkozik.

Az emeleten a társasági élet és szórakozás helyszínét és eseményeit mutatjuk be. Megidézzük a parkokat és sétányokat, az itt ténykedő Lengyel Samu fotográfust, bemutatjuk a füredi színház rövid történetét és a helyi vendéglátás sajátosságait, majd a sétányon végighaladva belépünk az Anna-bál színhelyére, ahol a látogató megismerkedhet az írott és íratlan szabályok bonyolult rendszerével, ami erre az országosan ismert eseményre vonatkozott.

Az Anna-bál a reformkor óta a fürdőidény kiemelkedő eseménye Balatonfüreden. Más fürdőhelyen (Parád, Pöstyén) is rendeztek ilyen névvel bált, mégis a füredi vált országosan ismertté és híressé. A termet a térbe helyezett installációk több részre osztják, így az egyes témák térben is elkülönülve jelennek meg. Bemutatjuk az első Anna-bál helyszínét és szereplőit, illetve a 19. századi bál pontos forgatókönyvét. Bár a bálok a házassági piac színterei voltak, az ismerkedésnek komoly szabályai voltak. Például az ismerkedésre is szigorú szabályok vonatkoztak: vagy egy ismerőst, vagy a bál rendezőit kellett megkérni arra, hogy egy fiatalembert bemutasson egy hölgynek.

Az Anna-bál, csakúgy mint a füredi ivókúra, nagy túlélő, melynek hagyománya a mai napig él, és tömegeket vonz a patinás fürdővárosba.