Különös megtiszteltetés amikor a szívének kedves, unikális helyen tervezhet az ember. Így éreztünk mi is, amikor lehetőséget kaptunk Tihanyban az apátság pinceszinti történeti kiállításának megtervezésére, és látogatótereinek finom újra gondolására. A feladat különös kihívást jelentett már csak azáltal is, hogy a „Lélek a vizek felett” című tárlatot kellett az ódon pincefalak sötétjében megvalósítani. A rendház alatt található, feltehetően szervesen nőtt, részben középkori eredetű és a barokkban átalakított pincehelyiségek formája, kialakítása teljesen eltér egymástól. A történeti terek 4 különböző szakaszra tagolódnak és egy szűk átvezető folyosó is beékelődik az első két helyiség közé, egy igazán izgalmas, de egységesnek koránt sem mondható, szűkös térsort alkotva.

A szigeteletlen pice és a Balaton közelségéből fakadó extra nedvesség sem teremtenek ideális körülményeket egy kiállítás kialakításához. További adalék volt, hogy a legutóbb helyreállított föld alatti terek meglévő burkolataihoz, falfelületeihez csak minimális módon, a szerkezeti elemek megsértése nélkül lehetett hozzányúlni, amit a szűkös költségkeret amúgy is behatárolt. A halszálka mintába rakott padlóburkolatot keretező 20-25 cm-es falmenti szegélyt lehetett bontani, illetve a 4-5 cm vastag, pár 10 éves durva vakolatot lehetett minimálisan megvésni a vezetékezés számára. A pince utólagos szigetelésére most sem volt mód, a légállapotokon az idők során elfalazott szellőzőkürtők kibontásával javítottunk, a még így is kritikus helyekre pedig párátlanító berendezéseket helyeztünk el.

A koncepció alkotás során a különös adottságokból igyekeztünk erényeket kovácsolni. A kiállítás jelentős része a pincei terekbe került, amit feketére festettünk, megidézve az eredendő sötétséget, ahol Isten Lelke lebegett a vizek felett. Ebben a kvázi stúdiótérben minimálisak a fényreflexiók, ami lehetővé tette, hogy a fényinstallációk valóban éteri módon lebegjenek. Az apátság és a kurátor koncepcióját erősítve a teremtés kezdetéről szóló leírást (I. Móz 1:2) tettük meg alaphangulatnak.

A látogató a templom és a Királykripta megtekintése után érkezik a kiállítás tereibe, és az adottságok miatt nem azonnal a pincetérbe lép. Előbb egy földszinti szakaszon halad keresztül, ahol a kiállítás egy volt szerzetesi szobában földrajzi és történeti szempontból mutatja be az egész Tihanyi-félszigetet és felvázolja az apátság szerepét annak alakulásában. Közben a folyosón a belső udvarra nyíló ablakokon keresztül megcsodálhatja a díszkertet és a kiállítás részeként információkat kap a kialakításáról és a benne található különféle gyógynövényekről. Eközben picinyke betekintést engedünk az apátsági épületre jellemző terek (kerengő, szerzetesi cellák) felépítésébe is.

A kiállítási elemek egységes anyaghasználatával, grafikai megjelenésével ezt a teret is szervesen kapcsoltuk a pincei részhez vizuálisan, de a pincébe leérkezve a látogató mégis teljesen más hangulatú terekben találja magát. Sötét tónusú, középkori katakombákat megidéző helyiségsor fogadja, melybe a fény alapvetően a mondanivalót hordozó derengő, lebegő opálplexi hasábokból érkezik. Ezek a fénytestek szinte önkénytelenül vezetik körbe a látogatót. A történet legfontosabb alakjai is térbe állított lebegő fényrajzként jelennek meg. A fénylő felületek és a sötétbe vesző boltozatok egyfajta ünnepélyességet kölcsönöznek a tereknek, segítenek elmélyülni a tartalomban.

A piceszint épületfizikai adottságait is figyelembe véve a kiállítási koncepció szerint viszonylag kevés eredeti tárgy került a kiállításba. Azok azonban annál meghatározóbb szerepet töltenek be a bemutatásban, és egy-egy kiemelkedő eseményhez, korszakhoz köthetőek. A tárgyak mérettől és típustól függően hol a fénylő testekbe integrálva kaptak helyet, hol a sötét színű középső tárlókban kerültek elhelyezésre körüljárható módon.

Az első nagyterem az apátság alapítását, és az ahhoz szorosan kapcsolódó legendát járja körbe az alapítólevél, a fennmaradt középkori írásos emlékek és építészeti töredékek mentén. Összegzi mindazt, amit a kutatások alapján máig erről a korszakról tudni lehet. A középpontban az alapító király egyetlen ismert ábrázolása és az alapítólevél nemesmásolata látható.

A második terem foglalkozik a török hódoltságot követő újraalapítási időszakkal, amely során az épületegyüttes elnyerte ma látható formáját és ma is nagyjából érvényes használati rendjét.

A harmadik teremben emlékezünk meg a korábbi apátokról, kiemelve közülük a meghatározó építő korszakok vezetői, és a hozzájuk közvetlenül köthető, magas művészeti értéket képviselő személyes tárgyak. Megtudhatjuk, hogyan formálták az évszázadok alatt az apátság és a környező közösség sorsát.

Az utolsó teremben az apátság mai életébe nyerünk betekintést. Egy kis ízelítőt kapunk a szerzetesek mindennapjaiból, azokból a változatos tevékenységekből, amiket az apátság falain belül és azon kívül folytatnak. Egy fiktív szerzetesi cellában kedvenc olvasmányaikon és beszámolóikon keresztül kicsit jobban megismerhetjük őket.

A kiállítás a megszokott közegből kiragadva, egy sokkal elvontabb világba vezetve élményszerű módon mutatja be az apátság történetét. Fényekkel, hangokkal, illatokkal az összes érzékekre hatást gyakorol.