A projekt egy 1980-ban épült befejezetlen külvárosi családi ház megújításán és kibővítésén alapszik. A telek határozott elképzelésekkel került megbízóinkhoz.
A szándékuk egy tiszta, nyitott térrendszerű családi ház megalkotása volt. Az adottságok és igények megismerése után tisztává vált, hogy a meglévő épület felhasználása mellett szükség lesz a bővítésre.

Megbízóinknak erős elképzeléseik voltak arról, hogy hogyan szeretnének élni. Megfogalmazták, hogy nyitott tiszta terekre és szoros kapcsolatra vágynak a tágas nappali, a konyha és az étkező között. Emellett kiemelt szerepet játszott a közösségi és privát funkciók külön egységekbe helyezése, más-más hangulatokkal. Közös szándékunk volt a két különböző karakterű egység közötti egyensúly finomhangolása.

A meglévő magastetős vakolt ház a lakófunkciókat foglalja magába. A hozzáadott megnyitásokon keresztül egész nap egyenletes fény tölti be a belső tereket. Ezeket a tereket anyaghasználatukban az északi egyszerűség jellemzi, jellemzően minőségi homogén beton és tölgy furnér felületek jelennek meg. Ez a letisztult háttér szépen kiemeli az egyes látványos épületelemeket, úgymint a látszó fedélszerkezetet, a tűzhelyet vagy a lépcső előtt álló térelválasztó tölgy könyvespolcot.

A hozzáépített fekete tömeg az egyterű konyha-étkező helyiséget foglalja magába. A meglévő épülettől határozott váltást tapasztalhatunk anyaghasználatban, nyitottságban, és padlósíkban is. A régi ház elemelkedik a terep szintjétől, míg az új hozzáépítés leereszkedik a kert síkjához, pavilon érzetet képez. A fehér vakolattal szemben a fekete lapolt deszkaburkolat textúrájával erős vizuális kontrasztot alkot. A fekete doboz a kert felé megnyílik, ideális helyet kínálva családi összejöveteleknek, játszótérnek.

Az enyhén ferde szögbe egymáshoz illesztett két egység között átlátszó nyaktag teremt kapcsolatot, kijelölve a főbejárat helyét. A szintkülönbség feldolgozására az előszobában elhelyezett monolit fellépő szolgál, mint természetes “küszöb” segít a tömegek közötti áramló tér szeparálásában. Ezek a téri összefüggések és szerkezeti találkozások egymásra rétegződő vizuális kapcsolatokat hoznak létre az utcától a hátsó kertig, a régi és az új között.

Az átalakítással, bővítéssel a régi ház új élettel telt meg. Érzékelhető valamiféle kontinuitás, kapcsolódás a környező kissé heterogén települési szövethez és építészeti karakterhez. Az egymásra rakodó építészeti rétegekkel, finom illesztésekkel, igyekeztünk egy környezetbe simuló, újszerű építészeti minőséget létre hozni a lehető legkisebb energiafelhasználás mellett.