Mi történik akkor, amikor a megrendelő megtalálja a számára tökéletes építési telket, amin azonban már áll egy ’80-as évek elején épült, első pillantásra nagyra sikeredett, négyzetes alaprajzú, zömök ház, és az épület erősen magán hordozza korszellem tipikus jegyeit, mint a kissé aránytalan tömeg, a mindet beborító lambéria, és a kertkapcsolat teljes hiánya. A homlokzaton sok különböző kisméretű nyílás sorakozik, amit a nappalin egy ormótlan teraszajtó próbál ellensúlyozni kígyóként tekergő erkélylemezekkel kombinálva. A belsőben pedig sok kihasználatlan tér és a racionalitást felülíró zegzug váltja egymást.

Mégis, a dombtetőn csücsülő 30-40 éves fákkal körülölelt ház valamiféle megmagyarázhatatlan bájt sugároz.  Kár lenne a sutba dobni az egészet, az anyaggal és rengeteg erőfeszítéssel együtt, amibe az építés került. Közben elveszíteni azt a pár megdöbbentő részletet, mint a kalákában kiforrott, statikusokat meghazudtoló íves betonlépcső.

A megrendelővel közösen úgy döntöttünk egy új ház tervezése helyett, első körben megvizsgáljuk mit lehet kihozni ebből a helyezből. Néhány konzekvens vonal meghúzásával az alaprajzokban, és a bejárat áthelyezésével hirtelen eltűntek az amőbaszerű közlekedők, és a nagyobb helyiségekből itt-ott furcsán lecsípett kiszolgáló terek. A földszinten a szélesebb traktusba került a konyha, étkező és nappali tér-hármasa. Az étkező rész egy nagyméretű, földig érő ablaknyílást, a konyha egy pult feletti hosszanti ablakot, míg a nappali teljes hosszában üvegezett felületet kapott a kilátás irányába. A kamrát pedig elbújtattuk a konyhabútorban.

A keskenyebb traktusba került át az új tágas előszoba, egy mosdóval gardróbszekrénnyel, amely így közvetlenül kapcsolódik a 3 szintet összekötő lépcsőházhoz. A lépcső másik oldalára egy dolgozó és vendégszoba került egy különálló fürdőszobával. Az emeletre a leg optimálisabb helykihasználásra törekedve egy négyzetes előtérből nyíló lakószobák kerültek fürdőszobákkal kiegészítve. A pinceszintre a kétállásos garázs mellé konditeremet, szaunát és egy méretes mosókonyhát terveztünk.

A zömök tömeget lecsupaszítottuk, eltűntettük a fülszerű ormótlan ereszdobozolásokat. A betoncserép héjalás a keskeny bádogos elemekkel együtt szinte csak egy hártyaként jelenik meg a tetősíkon.

A lejtő felőli homlokzat a nyílások összefogásával, az erkélylemezek megzabolázásával egy karakteres, de egyben kiegyensúlyozott megjelenést kapott. A lemezek markáns látszóbeton homlokburkolattal jelennek meg ezen az oldalon, amely a hőszigeteléstől felvastagodott rétegrendet fogja össze, felhajló végfala pedig egy szabadtéri grillpultot rejt magában. A földszinti erkélyt egy hangsúlyos lépcsővel kötöttük össze a kerttel, pótolva ezzel a hiányzó kertkapcsolatot. Az üvegkorlátok a sötét betonelemek ellenpontjai, és így a nappaliból, és az ide nyíló hálószobákból ülve is nagy totálban élvezhetjük a kilátást.

A másik három homlokzaton inkább még jobban ráerősítettünk a nyílások különbözőségére. A bejáratot, és a szobák nagyméretű nyílásait keretezéssel emeltük ki, amely egyben védelmet is nyújt az ablakoknak, a bejáratnál pedig nagyvonalú gesztussal megoldja az előtető kényes kérdését is.

A ház egyszerre ment keresztül egy esztétikai, és egy gondos épületszerkezeti átalakításon, amely műszakilag is biztosítja, hogy teljes mértékben megfeleljen a mai elvárásoknak. A tervben kulcsfontosságú volt számunkra, hogy ez a két cél ne kompromisszumos megoldásokat eredményezzen, hanem kölcsönösen erősítse egymást, és a szükséges szerkezeti beavatkozások észrevétlenül váljanak az építészeti karakter részévé.