„Idehallgass, az egész királyság az én művem. Amikor nekikezdtem, mindenütt csak mocsár volt. Mondta is a többi király: a bolond épít ide várat. Én mégis felépítettem, hogy megmutassam nekik. De elnyelte a mocsár. Tehát építettem újat. Az is elsüllyedt. Építettem egy harmadikat, az leégett, összedőlt, aztán süllyedt el. De a negyedik, az megmaradt. Ez az ami majd a tiéd lesz fiam. A legerősebb vár közel s távolban.”

Monty Python and the Holy Grail – részlet, ford.: Révész Mária

A kastély a főúri időkben – közel 250 éves története során – rengeteg átépítés, helyreállítás és újjáépítés következtében nyerte el mai formáját. Az államosítás után itt működő csecsemőotthon funkció mostoha körülményei ellenére is sikerült ezt többé-kevésbé megőrizni. A kastély külső megjelenése gyakorlatilag a II. világháborúig kialakult képét mutatja. Ez a kép egy rendkívül összetett, sok-sok korszakban módosult és rengetegszer átalakított, organikusan nőtt rendszer. Az épületet a teljeskörű felújítás során az utolsó kis szegletéig megismertük, szinte együtt lélegeztünk vele.

Belsőépítészeti koncepciónk lényege, hogy a behelyezett installációs elemek e történeti térszerkezetben egy másodlagos narratív rendszert hoznak létre. Az elemek együtt élnek a kiállítási tartalommal, erősítik azt. Helyenként a XIX. sz-i használat történeti berendezéseire utalnak, helyenként a méretükkel a bemutatott téma hangsúlyát fejezik ki, másutt magukba szippantják a látogatót és egy régmúlt világba repítik, megint másutt elemelik a történeti közegből őt.

Csúcspontként pedig a kastély egész emeletén végigvonuló enfilade teremsor berendezett enteriőrtereinek bejárásával és a bennük zajló életvitel értelmezésével – e letűnt kor sajátosságaival ismerkedhet. Mindeközben az épülettel párbeszédbe elegyedő kortárs installációink folyamatosan emlékeztetik rá, hogy időutazáson vesz részt, ahol kutatóként kell viselkedjen, nem passzív nézőként.