Rákospalota jelenlegi városközpontja erőteljesen magán viseli az elmúlt 150 év különböző városépítészeti beavatkozásainak nyomait. A gyors fejlődésnek köszönhetően, egymástól függetlenül kialakult karakteresen eltérő beépítések határai a jelenlegi központ széleinél ütköznek egymással. A közéjük ékelődő, eredeti települési szövetből megmaradt központi helyzetben lévő mag hiányos szerkezetű, vegyes jellegű beépítésével mostani állapotában inkább gátolja a kapcsolatteremtés lehetőségét, mintsem erősítené azt.

A heterogén környezetben a különböző időszakokban egymástól függetlenül, random módon telepített közfunkciók főként egy egységesen kialakított gyalogos közlekedési rendszer hiányának köszönhetően elszeparáltan, szétszórva helyezkednek el „L” alakban a szövetben. Az egyébként a városi életminőségére külön-külön pozitív hatást gyakorló, a területen egymás mellé rendelt funkciók azonban, léptékbeli különbségeik és a közöttük lévő kapcsolatok hiányából fakadóan, jelen estben gyengítik egymást. A kifelé zárt sporttelep hatalmas tömbje, a nehezen megközelíthető, a területről leszakadó Karácsony Benő park, és a vasútállomás mind ehhez járulnak hozzá.

Az általunk készített terv elsősorban a fragmentált városszerkezet problémáját kívánja orvosolni egy jól definiált gyalogos és kerékpáros közlekedési rendszer kialakításával, és egyben igyekszik megteremteni az egymástól eltérő léptékű funkciók közötti kapcsolatot és egyensúlyt. Egyfajta kötőszövetet szerettünk volna létrehozni, amely összekapcsolja az egymástól elszakadó területeket és egyben a szelíd közlekedési rendszer kérdését is kezeli.