1875 és 1879 között egy igazi mesébe illő szépségű kastély épült fel a „Viharsarokban” gróf Wenckheim Krisztina és férje gróf Wenckheim Frigyes megbízásából a kor „sztárépítésze”, Ybl Miklós tervei alapján. A tervező maradéktanul teljesítette megbízója, a grófné azon kérését, hogy „semmi ne legyen egyforma, de mégis harmonikus legyen az épület”. Krisztina azon legendás kívánsága, hogy „a háznak legyen annyi ablaka, ahány nap van az évben, annyi szobája ahány hét, és annyi bejárata ahány évszak”, érzetre biztosan teljesül. A neoreneszánsz-eklektikus stílusban épült együttes csupa mívesen keretezett ablak, minden oldalon hívogató, kiemelt bejáratokkal, és véget nem érő, pazar enteriőr sorokkal. Számszerűsítve azonban 219 ablak található a főépületen, 33 lakószoba van benne, 3 fő-, és 4 oldal bejáraton át lehet megközelíteni a belső tereket.

Szépsége mellett a kor egyik legmodernebb épületétéről is beszélünk, amely korszerű légfűtéssel és melegvízellátással rendelkezett. A toronyban elhelyezett víztartályokba egy gőzgép pumpálta fel a melegvizet, ahonnan azután a vízvezetékrendszeren keresztül a fürdőszobákat ellátták. A parknak és a belső terek egy részének gázvilágítása volt, melyhez a biogázt a parkban található gázfejlesztő házban állították elő mezőgazdasági hulladékból. Az épületben található belső helyiségekben, az emeleten felülvilágító ablakokkal,  a földszinten pedig világító udvarokkal biztosították a természetes fényt. Az épület szinte a maihoz hasonló komfortot biztosított tulajdonosai számára, és önfenntartóan tudott működni. Az egykori gépészeti rendszereknek csak a nagyobb elemei maradtak meg. A hozzájuk tartozó csőhálózatok és a vezetékek jó része a technológiák avulásával, a folyamatos korszerűsítésnek köszönhetően szépen lassan kikoptak a házból.

Szerencsére maga a kastély és a hozzá tartozó hatalmas park szinte teljesen megőrizte eredeti építészeti kialakítását, még ha utóbb a színek, festések és fürdőszobai kialakítás tekintetében kicsit faggatni is kellet az épületet érte. Az eredeti bútorzat, melyet a család a háború végéhez közeledve vagonokra pakolt, és a könnyendén eltávolítható belsőépítészeti elemek eltűntek az épületből, azonban más hasonló kastélyokhoz képest elég sok minden meg is maradt, és ezekre az épület későbbi használói példamutató módon vigyáztak is. Terei, köszönhetően a II. Világháború után ide helyezett mezőgazdasági és élelmiszeripari szakiskola nevelőinek megőrizték eredeti osztásukat, nyílászáróikat és burkolataik nagyrészét. A fa falburkolatok, az ajtók, az ablakok és a vasalatok nagyrésze még eredeti a kastély termeiben.

A felújítást megelőző tudományos kutatások során a rákerült néhány réteg festék alatt szinte az egész földszinten sikerült feltárni az egykori finom pasztelles színvilágot, amely a tulajdonosok kiváló ízlését tükrözte. A nagyebédlő tapéta tartó lécei alatt előkerült egy körömnyi, az eredeti bordós és arany színekben pompázó bőrtapétából is. A korabeli Klösz György által készített fotók alapján rekonstruálni lehetett a mintát is.

A budoárban a padlóburkolat alól előkerült az eredeti süllyesztett kád, véget vetve a korábbi találgatásoknak a fürdő alkalmatosságot illetően. A építészeti feltárások során nyilvánvalóvá vált, hogy az első látásra jól kinéző szerkezetek felett sok helyen eljárt az idő. A tető elemeit, a külső lépcsőket, teraszokat gyakorlatilag darabjaira kellett szedni, amit lehetett az elemek közül azt megtartottuk, csak a véglegesen károsodott elemeket cseréltük, majd az eredeti állapotnak megfelelően minden vissza került a helyére, mintha mi sem történt volna. Fontos volt, hogy ahol lehetett ott megőrizzük az eredeti szerkezeti kialakítást és anyaghasználatot. Közben azért sok mindent meg kellett feleltetni a mai építési követelményeknek, elvárásoknak – mint például a ház vízszigetelése, fűtése, vagy a teraszok vízelvezetése – úgy hogy a beavatkozás szinte láthatatlan maradjon, és ne károsítsa a meglévő szerkezetet, hanem azzal összhangban maradjon.

Az iskola 2011-es kiköltözése után kezdődhetett meg az épület részleges-, majd 2017-től a teljes felújítása. A tervezés során az első gondolatunk az volt, hogy „Hűha, itt első ránézésre szinte minden megmaradt!” Ez a felemelő érzés egyben hatalmas felelősséget is ró a tervezőre, hogy nehogy elveszítsen ebből valamit. A ház Ybl által készített tervei biztos kiindulási alapot adtak a rekonstrukcióhoz.  Ahogyan egyre jobban megismertük a házat, a restaurátorokkal és kutatókkal eltöltött idő alatt teljes mélységében kirajzolódott, hogy egészében és részleteiben is mekkora kulturális értéket hordoz az épület valójában. A faburkolatok és nyílászárók megmunkálásához hasonlót a korból Budapesten, vagy inkább csak Bécsben találni. Az ablakok ajtók, mérete, filigránsága és vasalataik működése a mai napig lenyűgöző. A nyugat-európai, részben angol mintára készült belsőépítészeti kialakítás kiemelkedő helyet foglal el a magyarországi kastélyépítészetben. Az alapos saját kezű felmérési munka végére szinte képesek voltunk együtt lélegezni a házzal, közben próbáltuk megérteni, megismerni minden porcikáját.

A fontos volt számunkra, hogy a régi és az új funkció jól megférjen egymással. Igyekeztünk nem bekorlátozni a jövőbeni használatot a helyreállított terekben, gondolva az emelet és a pince későbbi hasznosításának lehetőségére is. A múzeumi térsor, főként a kiemelt terek (nagyebédlő, könyvtár, női/nagy szalon) berendezése flexibilis módon alakítható, lehetőséget ad rendezvények, múzeumi események megtartására is, alkalmazkodva a jelenkori használati igényekhez. Az enteriőrökben keverednek a régi és új elemek, akár a korabeli kastélybelsőkben. A régi bútorok másolatai és az antik darabok megidézik a korabeli belsőt, míg az új bútorszerű installációk narrálják, értelmezik és sűrítik a tereket a korábbi tulajdonosok történetein keresztül, egyben az ő személyiségüket megidézve.  Az installációs elemek réz és fa anyaghasználatukkal pandantjai, kortárs kiegészítései a klasszikus daraboknak. Az új, főként kiszolgáló funkciók – mint a kávézó pultja, vagy a lift és előtere – visszafogottan, de egyértelműen mai módon, szintén ezekbe a nemes anyagokba burkolózva jelennek meg az épületben. Finoman belesimulnak környezetükbe, okosan alkalmazkodnak a meglévő tér adta lehetőségekhez.

A munka során minél többet vissza szerettünk volna adni a ház eredeti, Ybl-kori állapotából, megőrizve a korabeli szerkezeteket, finom részleteket, és az anyaghasználatot. Csak ott nyúltunk bele az épület kialakításába, ahol a használat feltétlenül megkövetelte. A szükséges kiegészítések, új funkciók visszafogott, elegáns, kortárs lenyomatokként jelennek meg az épületben, tiszteletben tartva annak egységét.