Két vagy több különböző faj (általában egymásrautalt) szoros együttélése. A szimbiózisban mindkét fél kölcsönös előnyökhöz jut. A növényvilágban elterjedt együttélési forma a szimbiózis, például ilyen a zuzmó, ami gombafonalból és zöldmoszatból épül fel. Alig néhány olyan növénycsaládot ismerünk, amelyben nem, vagy csak elvétve találunk szimbiózist.
A természet valójában nem tűri el a magányosan tenyésző kultúrákat, a környezettől elszigetelten élő egyedeket – a szimbiózis a fajok fejlődésének egyik mozgatórugója.
Ez azt jelenti, hogy az élet bonyolultabb formái is igen apró, de vegyileg összetett mikroorganizmusok szimbiózisán át alakultak ki. Márpedig, ha így van, a fejlődés mozgatórugói között legalább olyan fontos szerepet játszik az együttműködés, mint a harc, a kiválasztódás versenye.

Mikorrhiza a gombák és magasabb rendű növények szimbiózisának neve.
A mikorrhiza szó szerint gombás gyökeret jelent: a gomba fonalai, a hifák behálózzák a gazdanövény gyökereit. A gomba segíti a növény víz- és tápanyagfelvételét, míg a növény „kész” szerves anyagokhoz és vitaminokhoz juttatja a gombát.
A gombának előnyös, mert nem fotoszintetizál, nem tudja előállítani saját szerves anyagait. Azzal, hogy a növények sejtjeit körbeveszi vagy azokba behatol, közvetlenül jut hozzá a növény által előállított szerves anyagokhoz.
A növénynek előnyös, mert a gombafonalak körbeveszik a gyökereit, és a sok hajszálvékony gombafonal nagyobb felszívási felszínt biztosít a növénynek, így hatékonyabban tudja felvenni a talajból a tápanyagokat.

A több mint 160 éves épület területhiánnyal küzd, de az intézmény fő problémája, hogy a kor múzeumlátogatói igényeinek kielégítéséhez szüksége van egy, a főépülettel szimbiózisban együtt élő társra. Ez a társ a környezetével, a várossal való kapcsolat létrehozásában lehet segítségére, cserébe a nagy tudást, a felhalmozott értékek kölcsönzését kaphatja és egy miliőt, ami utánozhatatlan „piaci” előnyhöz juttatja a turisztikai, vendéglátási, interaktív, kulturális feladatai ellátása során.

Izgalmas helyzet, hogy most, mikor a Múzeum épületének újraértelmezése, bővítése a feladat hasonló korszakot élünk. Magyarország a reformkorhoz hasonló történelmi helyzetben van, építészeti és gazdasági szempontból egyaránt.
A Pollack féle elgondolás kiegészítése legtökéletesebb akkor lehet, ha az valóban folytatás, továbbépítés, gyakorlatilag befejezés. A kialakuló új terek az eredeti „barokkos” térfolyamhoz közvetlenül csatlakoznak, megtartva, sőt erősítve a monolit zárt épülettömeget, és a belső térfolyamba beleszőve a két „holt” udvart. Az így kialakuló új terek a régiekkel együtt dinamikus térfolyamot alkotnak.
Az új tereket határozott tömbként alakított testekbe foglaljuk, melyek a szigorú udvaroknak mintegy inverzei és az eredeti épülettömb átértelmezései. A fehér tömböket mindössze a kapcsolatot biztosító üvegszemek, üvegcsápok egészítik ki.

Szándékunk szerint az új épület szerény, akár a Pollack-féle ház. A klasszicista épület erejét sem a gazdag díszítés és drága anyagok használata adja, hanem a tiszta, szerény, de mégis nagyon fifikás, nagyvonalú térrendszere, és a külső megjelenés, amely a finoman tagolt, cizellált vakolt téglafal erejével ad méltóságot az épületnek.

Az új épületünk ezen elvek mentén, de a finom klasszicista homlokzatra reagálva teljesen letisztult, egységes felületekkel készül. Az épület-test fehér, csiszolt műgyanta bevonattal készülő vasbeton plasztika, mely finoman és selymesen tükrözi a környező fényeket, formákat, és egyben szórt lágy fénnyel deríti a tereket. A kapcsolódó hidak, homlokzati „szemek” keretezése matt üveg. Ezek a felületek egyben világító testekként működnek. A szabályozott átlátást biztosító „szemek” végfelülete teljesen átlátszó üvegezést kap, mely a kommunikációt biztosítja. Ezen nyílásokat a belső térben igény szerint derítő vagy vastag sötét függönyözéssel lehet szabályozni.
A padlók anyaga homogén kőszerű, törtfehér-szürkés felület. Öntött műgyantakötésű padló, nemes adalékkal és fehércementtel.

Az új és régi közé feszülő köztes terekben szabadon áramló természetes fények adnak erős megvilágítást. Ez a fény a mattüveg tetőn keresztül beáramolva, és a sík falakon lefolyva derített, fehér teret képez. Este ugyanezt a hatást kicsit varázslatosabban a világító testként működő üvegtető és a hidak tömbjei biztosítják. Ezek a terek ezáltal alkalmasak időszaki kiállítások bemutatására. A nagy belmagasságok extrém kiállítástechnikák alkalmazását és óriási méretű tárgyak bemutatását is lehetővé teszik, a fehér falak pedig vetített installációkat is képesek fogadni.

A kiállítóterekben és a konferenciateremben felülről és oldalról érkező rejtett, szűrt fények adnak hangulati és helyi derítő megvilágításokat. Ezek a nyílások elsötétíthetők, illetve függönyökkel, textil felületekkel tovább deríthetők, tompíthatók. Ezekben a terekben teljes elsötétítés esetén mesterséges múzeumi világítási rendszerekkel szabadon szabályozott, irányított, pozícionált fényhatásokat lehet kialakítani.

A földszinti publikus tereket a régi és új között kialakuló köztes tér részeként tervezzük kialakítani az eredeti gazdasági kereszttengely felújításával, újraértelmezésével, újra megnyitásával. Ez az új épületegyüttes szervező tengelye, éltető főere – turisztikai, információs, vendéglátó funkciójú térsor, rendezvénytér, múzeumi bolt, internet kávézó, olvasó, pihenő térrészekkel tagolva.

E passzázsszerű térfolyam a Bródy Sándor utcától a Múzeum utcáig húzódik, az udvarokat, a kertet, a sétálóutcákat a Múzeum életébe, a Múzeumot pedig a város szövetébe kapcsolva. Mindemellett a Múzeum közvetlen bejárataként érintetlenül megtartjuk a Pollack-épület eredeti főbejáratát, finom elválasztást adva a földszinten kialakuló „múzeum pláza” városi zajától, folyamatos zsizsegésétől, biztosítva ezáltal a kiállítások szintjeinek elmélyültebb hangulatát.