A Gyulai Almásy-kastély előtti parkot a fürdő irányából visszafogottan keretező Stefánia-szárny az 1801 és 1803 között zajló tűzvész utáni átépítéskor nyerte el mai formáját a kastély épületével egységes finoman díszitett későbarokk stílusban. Feltehetően a korábban itt álló fürdőházat, színháztermet és egyéb raktár helyiségeket szervezték ekkor a főépülethez kapcsolódó összefüggő térsorrá, amelyet a cselédség használt 1905-ig, amikor a birtok korszerűsítési munkálatait követően egy új épületben kaptak szálláshelyet.

A megüresedett cselédszárnyba a 30-as évek elején Almásy Dénes költözött feleségével, lányával és annak gyermekeivel. Ekkortól a „kiskastélynak” nevezett hosszúkás épületrész nemesi kúriaként működött. A lezárt „nagykastélyt” már csak jeles alkalmakkor nyitották meg tulajdonosai, ugyanakkor példás módon karbantartották az egész épületet. Az 1948-as államosítást követően a két évig üresen álló kastélyt először iparostanuló otthonná alakították át, majd a megyei csecsemőotthon költözött falai közé.

2004-ben az otthon kikötözésével párhuzamosan a város az épületegyüttes helyreállításának első lépéseként megkezdte a műemléki szempontból kevesebb kihívást jelentő oldalszárny helyreállítását. Ez azonban források hiányában csak a szerkezetkész állapotig valósult meg.

A főépület 2016-os átadásakor az egységes megjelenés érdekében, csupán az oldalszárny külső homlokzatának ideiglenes átszínezésére került sor. Az épületrész a korábbi részleges felújítás alatt elkészült szerkezeti megerősítések, és műszaki beavatkozások ellenére elég rossz állapotban volt. 2018-ban indulhatott el terveink alapján a leromlott állapotú épületrész teljes felújítása.

A látogatóközpont logikus folytatásaként az oldalsó szárnyba  egy többcélú rendezvényközpont került, rendezvényteremmel, vendéglátó és gasztrotörténeti terekkel, csemegetárral és az ezeket kiszolgáló háttérfunkciókkal. A megújult Stefánia-szárny a látogatóközpont építészeti és belsőépítészeti karakteréhez igazodik, annak szellemi folytatásaként jött létre. Az épületrészben megmaradt kevés építészeti érték megőrzése mellett, a 2004-ben kialakított térosztást nagyrészt megtartva, kortárs, kompakt elemek hozzáadásával alakítottuk ki az új funkciókat. A hozzáadott sötét színű elemek hol kiemelnek, irányítanak, mint a főhomlokzaton a bejáratokat keretező hasábok, hol hiányzó építészeti funkciókat pótolnak, mint a gazdasági bejárat feketére festett külső lépcsője, hol pedig nagyméretű épített bútorként, elválasztóelemként jelennek meg a belső térben, mint kiszolgáló pultok, vagy a csemegetár falszerű, nagyméretű vitrinjei.

A főépület időközben szűknek bizonyult kiszolgálóterei a „kiskastély” épületében bővültek a felújítást követően. A víztorony aljában lévő bejárati előcsarnok egy tágas, elegáns recepcióval és ruhatárral egészült ki a megújult épületrészben, amely egyben a rendezvényteret és a látogatóközpontot is kiszolgálja. A világos, átlátható tér központi eleme, a hosszanti irányba elnyúló recepciós bútor, amely pénztár, ruhatári és információs pult egyben. Hátfala magában foglalja, és a bútorral egyégbe szervezi a szükséges információs felületeket, a ruhatár és a vizesblokk ajtajait. A kompakt tervezés nem engedi hogy a különböző funkcionális elemek elaprózzák a teret.

A recepciós térből megközelíthető tetőtérben az épület üzemeltetéséhez szükséges további irodák, karbantartó és gépészeti helyiségek kerültek elhelyezésre.

A rendezvénytér a korábbi színházterem feltételezett helyén lévő hosszúkás, épületszélességű helyiségben kapott helyet a „kiskastély” középrizalitjának teljes hosszában. Az eredeti, késő barokk térosztás az arányokból következtetve valószínű nem tartalmazott ekkora hosszúsággal rendelkező helyiséget. Legnagyobb kihívást a tér arányai, és szerkezeti lehatárolása  jelentették. A kosáríves lezárással, a világítás klasszikus elemeivel és rejtett korszerű megoldásaival  a teret szerettük volna nyitni fölfelé,  és ezzel oldani az alagútszerű hatást. A belógó hatalmas csillárok és az ovális süllyesztések az alsó zóna kiemelt nyílásosztásai finom, összetett ritmust adnak helyiségnek, vizuálisan tagolják azt. A belső nyílászárók és a falburkolatok a főépületben a folyosókon és a földszinti helyiségekben megtalált eredetiek alapján készültek, azok formavilágát követik. A különböző technikák, mint a hangosítás, a speciális világítás, vagy a szellőzés mind a terem burkolati kialakításában rejtőznek észrevétlenül, így a terem színvonalas zenei és prózai előadások megrendezésére is alkalmas.

Az épület várhoz közelebb eső végében került elhelyezésre a „gyulai csemegetár”, amely egy tájjellegű gasztronómiai bemutató, ismeretterjesztő kiállítótér és egy helyben kóstolást lehetővé tevő bisztró fúziója. A helyi termékeket, alapanyagokat helyben meg is lehet vásárolni. A csemegetár fontos része az “ételtörténeti bemutatótér”, ahol állandó kiállítás formájában többek között a gasztronómia fejlődéstörténete kerül bemutatásra. Ebben a térben lehetőség van  gasztronómiai tematikájú kurzusok lebonyolítására, a kastély kiállításában szereplő főúri étkek autentikus elkészítésére, megkóstolására is hagyományos főzőberendezéseken.  A különféle korból származó főző alkalmatosságokat egymás mellett, összekomponálva találjuk a főzőfalon, a méretes, klasszikus konyhai asztalnál kényelmesen elő lehet készíteni a különböző fogásokat.