VI. kerületi kortárs-minimalista stílusban átformált nagypolgári lakás régi vágyálma volt megrendelőinknek. Olyan otthont szerettek volna, melynek központja egy hatalmas konyha-étkezőt is magában foglaló nappali, vagy inkább „lakótér”, ahol az egész család kényelmesen huzamosabb időt is együtt tölthet, a többi helyiség pedig ennek a központi egységnek van alárendelve. Kérték, hogy a lakóterekben minimális bútorozásra törekedjünk, és minden más a bejárat melletti hatalmas járható gardróbba kerüljön. A meglévő, szigorú „L” alakú alaprajz eléggé meghatározta a lehetőségeket.

A nagyvonalú, tágas nappali tér két korábban egymásból nyíló szoba összenyitásával jött létre. Ez jelentette a legnagyobb átalakítást a lakásalaprajzon belül. A többi helyiség minimális falmozgatásokkal, apró módosításokkal  nyerte el végleges formáját, és visszafogottan csatlakozik a központi térhez, a megrendelői kérésnek megfelelően markánsan leválasztva ezzel a privát funkciókat, mint például az innen nyíló gyerekszobákat.  A síkban záródó, magas ajtók tudatosan nem bontják meg a nagyméretű falfelületeket, ezáltal érzetre még impozánsabbnak hat a tér, melynek szíve a nagyméretű konyha, a közös családi főzések helyszínhelye.

A nagyméretű, komplex beépített bútorok teszik teljessé az ergonomikus térhasználatot. A konyhabútor és a központi pult kibillentett tömbjei, magukban rejtik az összes konyhai gépet és eszközt. A kimozdított síkok játékosan gazdagítják a térélményt. Csak az van szem előtt, amit láttatni szerettünk volna, minden egyéb a bútorokban, illetve a nagyméretű gardrób szóbában talált helyet magának.

Az előszoba tere, a nappalihoz hasonlóan nagyvonalú és tágas, amelynek meghatározó eleme szintén egy nagyméretű beépített bútor, amely egyben előszobaszekrény, lepakoló és öltözőpad is. A tágas előteret az is indokolja, hogy innen nyílik az összes többi funkció, mint a szülői háló, a fürdő, a WC és a már sokat említett gardrób, amely egyben nyugodt dolgozó is tud lenni, a nyüzsgéstől távol, ha éppen arra van szükség. A nagyméretű, rejtőzködő ajtók, a bejárati ajtó kivételével itt is teljesítik feladatukat, csak jelzésértékkel jelennek meg a falfelületeken.

A fürdőszoba és a WC berendezése is követi a lakás többi részének minimalista kialakítását. Ezekben a helyiségekben kis méretüket tekintve a felületek, az anyagok dominálnak. A beépített bútorok itt viszont rejtve maradnak. A nagyméretű tükrök mögött, vagy a burkolatok síkjában bújnak meg.

A lakáson végig vitt, egységesen megkomponált terek kortárs külsőt kölcsönöznek a több mint 100 éves falaknak, azonban megőrzik a nagypolgári terek nagyvonalúságát. A gondosan tervezett bútorok, és a kidolgozott részletek szellemiségében idézik vissza a korabeli eleganciát.