Zalaegerszeg térképén erős lenyomatot hagytak a várost érintő különböző történelmi fordulatok. A hirtelen, lökés szerű fejlődési periodusok határozzák meg a mai heterogén városképet. Ennek köszönhetően a város magjában értékes, jó arányú középületek sorakoznak, melyek között azonban a mai napig több alulhasznosított, vagy üresen álló telek is található. A Mindszentyneum épülete is egy ilyen kihasználatlan telken kapott helyet a Göcseji Múzeum szomszédságában, az egykori palánkvár külső falainak vonalában.

A városközpontban szervesen megfér egymással a barokk-, a neo- és eklektikus stílusok sokasága, a szocreál és a ’60-as ’70-es évek intenzív fejlesztéseivel együtt. A tervezés során fontos volt számunkra, hogy az épület illeszkedjen a szövetbe, mint egy kirakós új eleme, ugyanakkor feltétlenül az építők és a kor nyelvén szólaljon meg, ahogyan a millennium idején, a ’20-as ’30-as években, vagy a szocializmus alatt is, amikor a város intenzív fejlődési szakaszait élte.

A Mindszentyneum létrehozásával a cél a kezdetektől egy nyitott, befogadó épület létrehozása volt, amely egyben egyfajta stratégiai elem, a város egyik jelképe, építészeti és kulturális értelemben is igazodási pont. Folytatja azt a szociálisan is érzékeny városfejlesztési szemléletet, amelyet a város nagyjai, többek között Mindszenty is ránk hagytak.

A szigorúan vett alapfunkciók mellett a „nyitott ház” szemléletből következően az épület sokféle kapcsolt tevékenységnek is helyet ad. Nem egyszerűen csak múzeum kíván lenni, hanem a közösség által intenzíven használt tér, amely változatos kulturális események befogadására alkalmas. A szigorú, lepelként a házra boruló homlokzati struktúra ezért az első emelet magasságában megáll. Az utcaszinten, a gyalogosok által észlelt zónában az épület nagy üvegfelületekkel, a bejáratoknál fedett nyitott, átmeneti terekkel csatlakozik a környező közterületekhez. Belépéskor horizontális és vertikális irányban is átlátni a házon, így érzékelhetővé válik mindkét utcafront és a házon belüli vertikális mozgás. Az épület előtti sétány és a házon belüli átnyitások – a két utca között, illetve Göcseji Múzeum felé – vizuálisan és fizikai értelemben is finoman összefogják az itt található történeti épületeket, és ezzel egy időben erősítik a kissé leszakadó városrész kapcsolatát a belvárossal. A házat bejárva folyamatosan új nézőpontok és átlátások tárulnak fel.

Az épület szerkesztésében a Göcseji Múzeum franciaudvaros kialakítását ismétli, de természetesen más arányokkal, más összefüggésekkel. A – Göcseji Múzeumhoz hasonlóan szabadonálló jellegű – tömegformálásba negatív formaként nyomódik bele a bejáratot jelölő, a belépésre felkészítő előudvar. Ez a történeti térforma a főhomlokzat alapvető meghatározója, de szemben a hagyományos előkerttel – ahol a méret és a szintbeli megemeltség miatt természetes módon kialakul egyfajta intimitás – itt intenzíven le kellett választanunk az utca forgatagától a teret. A homlokzat vonalában, annak anyagából egy félig áteresztő hártya készült, amelyen szűrten jut át a fény, a tekintet és a hangok. Az udvar közepén gondosan megválasztott, szimbolikus jelentőségű díszfát ültetünk, amely párja a Göcseji Múzeum előtt zöldellő hatalmas platánnak.

A homlokzati megjelenésben nagyvonalú, elegáns és egységes hatást kívántunk elérni, úgy hogy az alkalmazott anyag és struktúra az oltalmazó bíborosi köpenyre és annak anyagaira (moiré selyem, csipke) engedjen asszociálni. Az épület “köpenye” egy mindig változó, finom fény-árnyék játékokat eredményező, lyuggatott, térbeli membrán, anyaga hosszú élettartamú, egyedi színezésű fém lamellázat. Az áttört felületen helyenként áttűnik az egyébként zárt épület belső világa. Az udvar, kisebb-nagyobb nyílások, és üvegfalak előtt pedig szűrőként működik a burkolat. A “köpeny” az épület hőterhelését is jelentősen csökkenti, fehér színe és árnyékoló hatása védi az épületet a nyári felmelegedéstől.

Az elegáns jelképszerű külső köpeny alatt egyszerű, letisztult belsőt terveztünk, amely reflektál a ház névadójának puritán hitvallására. A nemesen megmunkált és jellemzően fehér, nyers, szürke, naturális felületek otthonosságot sugárzó természetes fa és puha textil felületekkel keverednek.

Az épület külső és belső világának kiemelten fontos alkotója, alakítója a fény. A belső terekben a tökéletes és rugalmasan alakítható, használható funkcionális világítás mellett egyedi fényhatásokat és izgalmas világítási képeket terveztünk. A kiállításokban szakemberek bevonásával a tematika alátámasztását, kiemelését támogató megvilágítást és fényeffekteket használtunk. Az áttört homlokzati köpeny este-éjszaka a mesterséges fények által válik élővé, de vigyáztunk arra, hogy mindvégig szolid és elegáns maradjon, a ház jellegéhez méltón.

Az épület központi és egyben a közlekedést szervező eleme a teljes magasságot átfogó belső átrium, amely szorosan kapcsolódik az előudvarhoz, látványukban tökéletes egységet képeznek. A fent említett központi külső és belső terekre szervezzük a különféle funkciókat. A földszinten szabadon bejárható térsorban folyamatos közösségi aktivitást ösztönző funkciók kapnak helyet, mint az előcsarnok, a kávézó, a helyi termékeket is árusító múzeumi bolt, rendezvényközpont és egy külön bejáratú egyházi közösségi tér. Az első és második emeleten helyezkedik el a két kiállítótér és a kapcsolódó múzeumpedagógiai terek, míg a legfelső szinten időszaki kiállítás és rendezvénytér, illetve egy nagyméretű tetőterasz található.